Prunus armeniaca Magyar kajszi - Magyar kajszi kajszibarack

Magassága 5-6 méter. Fája középerős növekedésű, terebélyes, közepesen sűrű,idősebb korban széthajló, csüngő szerkezetű. Virágait március végén, április elején hozza. Korán termőre fordul, bőven terem, de alternanciára hajlamos. Öntermékeny fajta. Gyümölcse július közepén érik, középnagy, 40-45 gramm. Húsa narancssárga, finoman rostos, félkemény, lédús, nagyon jó ízű, kellemesen édes-savas, jellegzetesen zamatos, magvaváló. A talaj szerkezetése kényes, gyökérzete sok levegőt kíván, a mélyrétegű, laza, jó víz és levegőgazdálkodású, humuszban - és tápanyagban gazdag, enyhén meszes vagy semleges talaj az ideális számára. Közepes vízigényű, a szárazságot jól tűri, ám a telepítést követően rendszeres öntözést igényel. Továbbá a termésérés előtti vízhiány, a termés kárára válik, illetve ősszel a termőrügyek kifejlődésére lesz negatív hatással, ezért érdemes öntözni, ha abban az időszakban nincs elég cspadék. A fiatal fákat hetente 2-3 alkalommal, az idősebbeket heti 1 alkalommal öntözzük ezekben az időszakokban. Meleg, napos, szélvédett helyre ültessük. Fiatal korában fontos az alakító metszés, később a termő részek nevelésére való ösztönzés. Pirosbimbós állapotban vagy a termés betakarítása után végezzük. Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra ajánljuk. Gnomóniás levélfoltosodással és moníliával szemben kevésbé érzékeny.