Ribes rubrum Jonkheer van Tets - Piros ribizli

Magassága 1-1.5 méter. Erőteljes növekesésű, felfelé törő hajtásrendszerű, közepesen sűrű bokrot nevel. Felkopaszodásra nem hajlamos, megújuló képessége jó. Rendszeresen és igen bőven terem. Gyümölcse június közepén érik, sokáig a bokron tartható, kézzel jól szedhető. Bogyói nagy méretűek, héjuk vékony, fényes, sötétpiros,. Lédúsak, ízük kellemesen zamatos, savanykás. Talajban nem válogat, de a középkötött vagy kissé laza, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, semleges vagy enyhén savanyú talaj az ideális számára. A 15 % nál magasabb mésztartalmú és erősen lúgos, valamint a kopár, köves, kiszáradásra hajlamos és a magas talajvízzel bíró talajokat nem viseli. Napo vagy félárnyékos, szellős helyre ültessük. A tűző napot azonban kerüljük, mert hamar ledobja a leveleit és a termés is gyengébb lesz. Közepes vízigényű, de a földjét ne hagyjuk kiszáradni. A gyümölcsfejlődés időszakában (májús végétől-június végéig) különösen fontos, hogy megfelelő legyen a talaj vízellátotsága. Ennek hiányában a bogyók aprók lesznek és sok le is hullhat. Júlis-augusztusban pedig az új virágrügyek fejlődése miatt fontos, hogy kellő mennyiségű vízet kapjon, ha nincs elegendő csapadék, öntözni kell. Ez a fajta a környezeti hatásokra nem érzékeny, jól alkalmazkodik. A piros ribiszke kálium igényes, ezért telepítés előtt, ügyeljünk a talaj káliummal való gazdagítására. Gyökerei sekélyen vannak, így lehetőleg a gyommentesítést kézzel végezzük. Metszése, ritkító metszésből áll, amit lehetőleg tél végén vagy kora tavasszal végezzünk. A 4-5 éves, idős ágakat távolítsuk el. Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra egyaránt kiváló.